A gyerekek dühkitörései gyakoriak, de sokszor félreértjük őket. Amikor egy kisgyerek hisztizik, könnyen azt gondolhatjuk, hogy csak hatalmi harcot vív, pedig gyakran egy mélyebb érzelmi szükséglet vagy frusztráció kerül felszínre. A dühkitörés mögött gyakran félelem, szomorúság vagy tehetetlenség áll, amelyre a gyermek még nem találta meg a megfelelő szavakat.
Fontos felismerni, hogy a dühkitörés nem a gyerek rosszindulatából fakad, hanem az érzelmek kifejezésének módja. Ha a szülők vagy gondozók türelmesen, figyelemmel fordulnak a gyerekhez, lehetőség nyílik arra, hogy a viselkedés mögötti érzéseket megértsék és kezeljék. Ahelyett, hogy azonnal büntetnénk, érdemes megpróbálni szavakba önteni a gyerek érzéseit: „Látom, hogy nagyon mérges vagy, mert most nem kaphatod meg, amit szeretnél.”
A dühkitörés kezelése során hasznosak lehetnek a különböző érzelmi szabályozó technikák. A mély lélegzetvétel, a szabad mozgás vagy egy nyugodt sarok segíthet a gyereknek megnyugodni, miközben megtanulja felismerni és kezelni a saját érzéseit. Az ismétlődő dühkitörés esetén érdemes napirendet és előre jelezhető szabályokat kialakítani, mert a kiszámíthatóság biztonságérzetet ad és csökkenti a feszültséget.
Végső soron minden dühkitörés lehetőség a tanulásra. Ha a szülők türelemmel, megértéssel és következetességgel reagálnak, a gyerek megtanulja, hogy az érzelmei kezelhetők és nem kell azonnal kiabálással vagy hisztivel kifejeznie magát. A hiszti mögötti érzelmek megértése és kezelése hosszú távon erősíti a gyermek önbizalmát, empátiáját és érzelmi intelligenciáját, így a dühkitörés lassan egy tanulási lehetőséggé válhat mind a gyerek, mind a szülő számára.